Anyám szép hajában
glória ragyog,
apám fején ékes
csillagkorona,
nagymamám angyal lett
a fényes égi kertben,
s nagyapám a hold
délceg lovasa.
Az én nemzedékem,
legendává vált
csillagnemzedék.
Ott tündökölnek
egymásután sorba.
Oly ragyogás árad gyémánt
testükből,
hogy elhalványul
mellettük
a mesés nap korongja.
Egyszer majd hozzájuk
szegődöm,
és egy csillaggá válunk,
mi világlunk lámpást
a hazaút felé,
hogy a köztes térben ne
tévedjen el
az sem, kinek nem szikrázna
elegendő fény.
Kun Magdolna
Egyszer. Majd. ... Ne siess Csillaglány!
VálaszTörlésKedves Józsi, nem sietek.
VálaszTörlésSzeretnék még néhány feledhetetlen napot megélni.
Köszönöm, hogy itt voltál.