Szeretem a lágy esésű,
csendes nyári záport,
azt, aminek kopogása
emlékeket ébreszt.
Azokat az ablakokon
futó vízpáracseppeket,
melyek napfény
hatására végleg elenyésznek.
Szeretem a halk csókokat az éji sötétségben,
a kék-villámként cikázó
túlhevített érzést,
s azt a valóságot
tükröző szép hegedűszót,
minek akkordjába
sejlik egy egész élet-érték.
Szeretem a szélvihart,
ahogy térdre kényszeríti
a robusztus erővel
rendelkező terebélyes fákat,
melyeknek oly mérhetetlen erős kitartásuk,
hogy nem adják éltüket a felbőszült orkánnak.
Szeretem a mesét, minek
boldog lesz a vége,
a mély érzésű verset,
mely romantikát dúdol,
és szeretem azokat a féltve őrzött kincseket,
amik fényként ragyognak a jelenből és múltból.
Vers:Kun Magdolna
Ezeket én is. Mind. :))
VálaszTörlésTudom, hogy a lelked olyan, mint az enyém kedves Józsi:)
VálaszTörlésnagyon köszönöm!