A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. június 13., szerda

Csak úgy szeretem...


Szeretem a lágy esésű, csendes nyári záport,
azt, aminek kopogása emlékeket ébreszt.
Azokat az ablakokon futó vízpáracseppeket,
melyek napfény hatására végleg  elenyésznek.

Szeretem a halk csókokat az éji sötétségben,
a kék-villámként cikázó túlhevített érzést,
s azt a valóságot tükröző szép hegedűszót,
minek akkordjába sejlik egy egész élet-érték.

Szeretem a szélvihart, ahogy térdre kényszeríti
a robusztus erővel rendelkező terebélyes fákat,
melyeknek oly mérhetetlen erős kitartásuk,
hogy nem adják éltüket a felbőszült orkánnak.

Szeretem a mesét, minek boldog lesz a vége,
a mély érzésű verset, mely romantikát dúdol,
 és szeretem azokat a féltve őrzött kincseket,
amik fényként ragyognak a jelenből és múltból.

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy a lelked olyan, mint az enyém kedves Józsi:)
    nagyon köszönöm!

    VálaszTörlés