Egy életen át kerestem
azt a sajátságos szót,
mely évekbe ölelte a
mondanivalót,
s mikor éreztem, hogy
végre megtaláltam,
elveszett értelme a
gondolatiságban.
Most túlságosan
messze van égbeszökő útja,
remény sincs arra,
hogy megtalálom újra,
hiába hullott rá
cseppjével a könnyem,
nem hagyott az nyomot
a közönyrengetegben.
Már nincs jelentősége a
puha betűsornak,
hisz átfénylett múlthangja
is romjaira porladt,
mert abban is csak
néhány árva foszlány akadt,
miből újjáépülhettek a kitagadott szavak.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.