A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. május 2., szerda

Egy morzsányi kenyér


Ebben a szétlopott világban,
ahol minden uralmat a pénz birtokol,
drága nagyanyám jutott eszembe,
aki úgy ette kenyerét,
hogy a pöttyös kötényére hulló
morzsaszemeket egyenként felszedte,
majd szájához emelte,
hogy ne vesszen kárba az,
ami Isten adománya.

Ők még jól tudták mit ér az a kenyér,
aminek cseppenként gyöngyöző
 véres veríték volt megfizetett ára.
S aminek frissen sült ropogós héját
számtalan éhező ajak titokban dézsmálta,
mert félt attól, hogy otthon
a mama, vagy a papa szitkot szór reája,

Mennyivel másabb volt az a kenyér íz,
s mennyivel másabb emlék maradt utána,
mert azt a kenyeret,
maga a szegénység emelte királyi pompába,
mitől érezhette a legrongyosabb koldus is,
hogy annak az egyetlen lehulló morzsának
ugyanolyan értéke van,
mint a legfinomabb főúri étkeknek
egy hercegi családba. 

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Én is emlékszem ... Akkor mindenki ekképp gondolkodott. Értékén volt megbecsülve minden és mások voltak az értékek is. Az ételnek, kenyérnek külön becse volt. Nagyanyám soha nem szegte meg a kenyeret anélkül, hogy keresztet ne jelelt volna rá előtte.

    VálaszTörlés
  2. Drága Bohóc!
    Az én nagymamám is keresztet vetett a kenyér megszegése előtt, mert valóban nagyon becsülték azt. Bárcsak ma is ilyen tudatban élnének az emberek.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés