Már nincs sűrű lomb
büszke törzsem felett,
s nem szépítik
virágszirmok nyújtott ágaim.
Rég átfutott rajtam
az élet és az idő,
mely gyermeteggé
tette mozdulataim.
Foszló hánccsá váltam
így tavasz idejére,
nem zöldülnek rajtam
apró levelek,
száraz gallyként törtem
apró miszlikekre,
mit az őszi avarhant majd
végleg betemet.
Vers:Kun Magdolna
egyszerűen gyönyörű, a vers is, a kép is....
VálaszTörlésKöszönöm kedves szavaid drága Annaliz!
VálaszTörlésSzeretettel gondolok rád.
Magdi
Imádom az ilyen fákat. Soha nem volt szívem kivágni.... :)
VálaszTörlésLátod drága Bohóc, még élettelenül is virágot hajt ez a fa, mert a lelke nem adja fel:)
VálaszTörlésCsodálom őket és tisztelem is nagyon.
Örülök, hogy te is:)