Visszavár a nyár...

Olyan ez a májusi nyár, mint egy átforrósult tűzcsók,

mit ívelt ajkon hagy néhány rózsaszínű rúzsfolt,

mi oly szépformát kölcsönöz a pironkodó arcnak,

hogy az, minden gyűrött ráncot simára vasalhat.

Olyan ez a májusi nyár, mint a kenyéradó búza,

minek dúsan termő lágykalászát szélsugár borzolja,

s azt rá-ráhajló pitypangálmok ölelgetik körbe,

hogy puha szirmok védjék, ha ráhajlik a földre.

Olyan ez a májusi nyár, mint az összes többi,

de mégis-mégis mássá válik, mert új emlékből tör ki,

amelyek különleges rejtelmű pillanattal bírnak,

mindaddig míg tavaszból nyárvirágok nyílnak.

Vers-fotó:Kun Magdolna