Élethajónkat bősz
hullámok hántják,
s vad szelek tépik
ázott vitorláját,
még sem inog meg
biztos talapzata,
bárhogy rázza a
tajték habtaraja,
mert hiába lesz
dühödt a tenger-óceán,
megszelídül úgyis
néhány perc után,
s ha elcsendesül a tükörfényű felszín,
nem lesz olyan erő,
mi alapjával elbír.
Amíg tartja magát a
nehéztölgyű árboc,
s azt körülringják a
sirály-röptű álmok,
addig nincs az a gát,
mely útját állhatja,
annak, hogy célirányát
megvalósítsa.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.