A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. november 4., péntek

Őszi elégia...


Hány őszbe haltunk már bele
és hány tavaszból nyertünk újabb életet,
mennyi semmitmondó téli napot féltünk,
ami könny-homályba sírta a deres éveket

és lám mégis itt vagyunk, mi halhatatlanok,
kik tűrve szenvednek, de sosem adják fel,
mert nekünk minden perc egészbe font szakasz
úgyis, ha holt álmunk sírgödrökön kel,

hisz mi egymástól tanultuk, menni-menni kell,
azon a törtkavicsú úton, mit lábunk megszokott,
nem állva meg ott sem, hol szabad a pihenés,
akkor sem, ha cipőnk rongyosra kopott,

mert kinek háncsos kérgű lelke idő edzett lett,
azt nem gyengíti semmi el, mi hitéből szakadt,
hisz maga az ember-hit, olyan földöntúli erő,
mit két kezével véd meg az Isten-akarat


Vers: Kun Magdolna


6 megjegyzés:

  1. Drága Magdi...az érzéseimet ...úgyis tudod:)
    Nagyon gyönyörű vers!Gratulálok!
    Ölellek szeretettel:Mariann

    VálaszTörlés
  2. Drága Mariann!
    Te is örök túlélő vagy, mert Isten mindig erőt ad azoknak, kiknek a lelke hozzá hasonló szépséggel rendelkezik.
    Örülök, hogy a barátom vagy.
    Szeretettel gondolok rád
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Egyre csodásabb érzéseket generálsz az emberben! Remekmű ez is!

    VálaszTörlés
  4. Drága Judit!
    Mindig megtisztelsz kedves véleményeddel.
    Nagyon köszönöm.
    Örülök, hogy ismerhetlek.
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés
  5. Szépséges, tavasziasan őszi hétvégéd legyen!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szépen köszönöm kedves Józsi!
    Én is kívánok neked napsütéses őszi időt tavasszal átölelve.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés