A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. november 16., szerda

Ne haragudj Mama...


Ma elnéztem anyám ráncait az arcán,
ahogy kergetőzve siklottak végig
ajka szegletéig, s ahogy a fájdalmat
elrejtette benne.
Elnéztem reszkető kezén a megduzzadt
ereket, ahogy az évek hosszú sora alatt
az örökös munka, a tenni akarás,
mélyen megedzette.
Láttam ősz haján a tarka színű kendőt, mit
a sors már régen foltosra koptatott,
s láttam szemében egy eltévedt
könnycseppet, ami ott, akkor, abban
a percben, valódi gyémántként izzott,
csillogott.
Láttam a szemrehányást mi szeme fényét
homályossá tette, s a mellette szunnyadó
bánatot, ahogy szomorkásan kézen fogva,
némán elvezette,
mert mikor szemembe nézett és könnyeink
tükrében, a régi gyermekmosolyt látta,
már tudta, hogy a szeretet itt ül vele szemben,
akkor is, ha csak néha hozza errefelé útja,
de ha odaér, mindörökre ott marad
szerény otthonába.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Hát Magdika, most jól megríkattál ezze a gyönyörű verssel. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Otthonába s szívébe zárva. Nem haragszik Ő, hisz méltán büszke a lányára. :)

    VálaszTörlés
  3. Drága Annaliz!
    Tudom érzékeny lelked ugyanolyan, mint az enyém és a hiányt egyformán érezzük, mindaddig míg élünk.
    Köszönöm kedves szavaid és a szereteted.
    Ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  4. Kedves Józsi! Szeretném hinni, hogy nem haragszik rám. Sokszor nem tettem meg, amit megtehettem volna.
    Köszönöm szép gondolataid.
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés