Már nem sírok.
Könnyeim kalitkába zárom,
ne legyen többé szabad útja
a fájó arcvonáson
és ne hirdesse az álnok áruló,
hogy a lélek ereje álmokba kapó
üszkös gyertyaláng,
melyen nem érezni már
bizalom-nyomát,
csak a ráégett koromcsík
szúró füstszagát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.