Lassul a szívverés néha ide bent,
halkuló üteme ködfoszlányon ring.
Tört percű életem végleg búcsút int,
sokszor lázadva, ha múltján elmereng.
Hová tart a lélek merre az idő,
mely a nyárból elűz, tél havába rejt.
Hová lesz a mosoly, mikor könnyet ejt,
az erősnek vélt páncéltörő erő.
Vén lett már az élet, hangja elakad,
zokogásba fúl a sápadt ifjúság.
Dermedő kristályként ráncokra tapad,
a reménybe ájult bódult pillanat,
mely szárnyát veszi az eltűnő sorsnak,
és tovarepül majd, mint a gondolat.
Drága Magdi,gyönyörű verseket kaptunk tőled:)
VálaszTörlésGratulálok!
(Remélem a dolgok jobban alakulnak...valaki azt mondta ha átlépjük a bűvös 11-es számokat, minden jóra fordul, én hiszek benne...)
Ölellek és még egyszer köszönöm az élményt!
Gyönyörű minden!
Puszillak!
Drága Mariann!
VálaszTörlésÉletünk háromnegyed része buktatókkal teli, talán azért, hogy a fennmaradó negyedrészt megfelelően éljük. Sokkal könnyebb átlépni az akadályokon, ha van, aki fogja a kezünket.
Milyen sokat is érnek a baráti szeretetek, mennyi mindent túl lehet élni a segítségükkel.
Köszönöm, hogy te is a legkedvesebb barátaim közé tartozol.
Szép vasárnapot kívánok neked sok szeretettel
Magdi