Elfáradt a szó s a dal,
akárcsak a test.
Könny-hegedűn zokog fel
minden nap és est,
mert nem csendül már virágdalt
a seholsemvolt nyár,
csak néhány ősz-levél az,
mi körbe muzsikál.
S míg búcsúzenét játszik
az idő és a szív,
egy elkallódott álomvilág
télbe szenderít
Vers: Kun Magdolna
Ölellek,drága Magdi!
VálaszTörlésDrága Mariann!
VálaszTörlésÖlellek én is és köszönöm, hogy itt voltál!
Nem baj Magdikám, most pihizünk egy kicsit...Nagyon szép a fotó.Azt hiszem, ez a vanilia-égbolt.
VálaszTörlésSzép heted legyen kedves Magdi! :)
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésNagyon kedves fotó ez számomra:)
Gyönyörű volt a madarak röpte és az égbolt színe.
Köszönöm szép szavaid.
Szeretettel ölellek
Magdi
Szia kedves Józsi!
VálaszTörlésSzép hetet kívánok én is neked:)
Szeretettel
Magdi