Árad belőled a hűs nyugalom a szeretet,
s ahogy két kezed görcsösen megremeg,
álom szőtte világodból néz rám
a gyermeki tekintet.
Ontja felém a jeleket.
Nekem a csoda vagy, az élő,
mely lélekkel szárnyal s érző.
Villanással felrepít egy magasabb szintre,
hol még a remény ráépül a hitre
s tolószéked sem szab határt érzelmeidnek,
melyek lendülettel viszik a kocsikereket.
Nézlek! Talán az angyalok ilyen szépek,
mint a lényed.
Számomra isteni formába öntött ék vagy,
melyben a pillanatot életedért vívtad.
Élni tudsz, a valóságot,
saját képeddé formálod, melynek te vagy hőse,
s mellőle nem tántorít el sem árny, sem lidérc,
mert élsz, s ahogy élsz, mindent elérsz.
Megkeresed a parányi rést, mely boldoggá tesz,
kedvet nem vesz.
A világ fájdalmával nyíltan szembenézel,
várva a holnapot,
s mikor már gátak szakadtak
és mindenki eldobott,
te tudod, hogy mindig vannak új barátok,
kik vigyáznak rád,
s eléd tárják tovatűnt ifjúságod
legszebbik nyarát.
Milyen
sokszor elégedetlenséget mutatunk életünkkel szemben és fellázadunk
a jelentéktelennek tűnő dolgok ellen is, mert nem értékeljük kellőképpen azt
a tudatot, hogy nehézségek nélkül is felkelhetünk megnézni egy-egy madár röptét,
végigszaladhatunk a virágzó réten vagy átbarangolhatjuk az erdőket,
mert egészséges testrészekkel rendelkezünk. Mikor letargiában vagyunk
gondoljunk azokra az emberekre, akiknek ezek a dolgok, csak álmaikban teljesülhetnek.
A fenti verset a fotón látható kedves barátomhoz írtam,
meghajolva az ő nagysága és élni akarása előtt
Szeretettel gondolva rád Tacika!
Drága Magdi, nagyon sok erőt ,hitet,békés éveket kívánok a barátnődnek, aki csodálatos EMBER ! Ölellek benneteket!
VálaszTörlésDrága Mariann!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy te is így látod, mert ő valóban egy csodálatos érzelemmel rendelkező, SZÉPLELKŰ EMBER!
Köszönöm, hogy itt voltál
Szeretettel ölellek
Magdi