Anyám álmait már könny-virágok őrzik,
téli kertje illatát néhány földdarab,
mit gazdátlan sarki széllel fúj
a hajamba tépő hiány-gondolat.
Tágul az idő, növekszik a tér,
de a vállra szakadt érzéstömeg
ugyanaz a régi,
hiába akarok újra és újra
eltemetett életének romja fölé nőni.
Sokszor próbáltam hozzá formálódni,
megtalálni benne régi önmagam,
de csak feszült a távolság
a két szívverés között
s én minden megtett lépésnél alulmaradtam.
Már nem védelmezhetem illó álmait,
nem rajzolhatom magam lelke közepébe,
csak emlékezni tudok néhány gondolattal,
mitől talán boldogabb lesz
égi küldetése
Vers:Kun Magdolna
Hi, I have been visiting your blog. Nice... I invite you to visit my blog about literature, philosophy and films:
VálaszTörléshttp://alvarogomezcastro.over-blog.es
Greetings from Santa Marta, Colombia
Hi:) Thank you for your visit and kind words.
VálaszTörlésI also visit the blog:)
We warmly welcome from Hungary
Magdi
Drága Magdi!
VálaszTörléscsütörtökön volt kilenc éve , hogy Anyu elment...ezt a hiányt éreztem.
Istenem...
Ölellek
"Boldogabb lesz ... " Biztosan.
VálaszTörlésDrága Mariann!
VálaszTörlésHiányunk időtlen marad, mely naponta felmarja bennünk a sebet.
Tudom, mit érzel, de minden hiába, már csak emlékezni tudunk.
Köszönöm, hogy jöttél
Szeretettel ölellek
Magdi
Köszönöm kedves Józsi!
VálaszTörlésHiszek neked, talán valóban így van.
Szép napot kívánok!