Már megbocsátottam apám,
hogy nem voltál velem akkor,
mikor először mondtam ki
formálatlan szavaimmal
az „édesapa” nevet
és folyton ismételve e szót,
totyogó léptekkel haladtam
korhadt ajtónk felé,
azt várva, hogy a zárba
megforduljon a kulcs
és te belépj rajta
s majdan nyakadba ugorva
szemeidbe nevethessek
mint egy régen látott gyerek.
Már nem haragszom apám,
hogy megszámlálhatatlan
magányos éjszakán át
paplan alatt sírtam el a bánatom
és nem volt szív, ami nyugtasson,
mert valahol messze járt
arra, hol nem hallhatta meg
egy hangtalan apró lélek
könnyes bánatát.
Már semmiért
nem haragszom rád,
inkább kezem nyújtom feléd,
hogy kínzó lelkiismereted
csendes békéjét egyszer
megtaláld
Vers:Kun Magdolna
Drága Magdi,
VálaszTörlés...most csak egy könnycseppet hagyok itt, az többet mond ezer szónál...
Ölellek szeretettel: Dana
... meg egyet én is!
VálaszTörlésDrága Dana!
VálaszTörlésKöszönöm nagyon könnycseppjeid.
Igazi érték az számomra, mely szebbén beszél mindennél.
Szeretettel ölellek
Magdi
Kedves Józsi!
VálaszTörlésMeghatódtam!
Köszönöm a könnyeket.
Szeretettel
Magdi
kedves Magdi, már mindent értek...és ez a dal is..sajnos, engem is megríkattál megint...mindig... igen, meg kell bocsátani, ahogy versedben is írod, de attól még nagyon fájhat.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésMár nincs harag szívemben apám iránt, de sajnos szeretet sem.
Azért így is gyönyörű gyermekkorom volt, mert a nagymamám szeretete mindent pótolt.
Köszönöm, hogy velem éreztél és köszönöm a könnyeid.
Szeretettel gondolok rád.
Magdi