A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. szeptember 3., szombat

Útravalóul

Útravalóul
Egy napon, mikor ráncaim végérvényesen kisimulnak arcomon, és szemem
fénye már csak szemetekben csillan, gondoljatok arra, amit most útravalóul hagyok nektek.
Sok évet megéltem, és hibát hibára halmoztam, de mindig arra törekedtem, hogy
a sok helytelen cselekedetet jóvátegyem. Írhatnék nektek a csalódottság érzéséről,
melyek folyton követték a felettem múló időt, de nem teszem.
Azt hagyom itt útravalóul, amitől széppé vált az életem,
s amitől úgy érzem más ember lettem. Elégedett és boldog, még akkor is,
ha a nehéz megpróbáltatások naponta pellengére állították élni akarásom.
Sok értelmetlen év elszállt, míg egy napon rájöttem, hogy a magány rossz útitárs. Nem lehet bezárkózva élni, főleg akkor, mikor odakinn tombol a nyár és reményt keltő rózsaillat terjeng a levegőben.
Így hát sétálni kezdtem és apró csodákra lettem figyelmes, olyanokra, amik hosszú évtizedekig elkerülték figyelmem. Észrevettem, hogy egy pipacs kinyíló szirmához határtalan öröm lehajolni, mert a belőle áradó egyszerű szépség fénnyel vonja be az életunt lélek árnyékos körvonalát és tudatja, hogy a sötétség csak akkor szükséges, ha álmodik az ember. A valóságot meg kell érteni, meg kell élni. Különlegesnek vélhetjük a világ legegyszerűbb jelenségét is, mert bármilyen érdektelennek tűnik, lehet, hogy gyökeresen megváltoztatja ismeretlen jövőnket.
Rájöttem arra, minden ember egy másik ember kedvéért születik a földre és pontosan azért, hogy annak télbe-fáradt gondolatait, búzaérlelő meleggé varázsolja a szeretetével.
Mikor egy kavicsot felemelek a földről, nem a rideg, szürke színt látom benne, ha nem
egy-egy emlékmozaikot, aminek láthatatlan sugarával kacérkodnak a csillagok,
azok a csillagok, amik titokként őrzik a szépmeséjű kavicstörténeteteket, és a
papírra íródott szóvirágverseket, akkor is, ha már csak temetői csend vigyázza a szendergő tudatot.
Ne feledjétek el azt sem, hogy tél nélkül soha nem lehetne rügyfakadás, és anélkül nem öltözhetne nyár-varázsba a világ, pedig ez a ruha az, mely minden érző szívre ráillik.
Ősszel, ha megláttok egy kesergő fát, mely leveleit hullatja, bátran simuljatok oda hozzá, és öleljétek át a törzsét. Meg fogjátok hallani azt a belőle eredő halk muzsikát, ami bennetek éled majd ütemes dobbanássá. Tavasszal pedig gyönyörködjetek a virágok kelyhéből kivirágzó életmegújulásban.
Ne feledjétek soha, ezek az észrevétlen dolgok az igazi csodák.

Kun Magdolna

8 megjegyzés:

  1. Drága Magdi!
    Az igaz útravaló az ember lelkébe égve folyvást felizzik, ilyet alkottál, igazán gyönyörű gondolatcsokor...

    Ölellek szeretettel

    VálaszTörlés
  2. Drága Moha!
    Az ember egy bizonyos kor után már úgy értékeli az életet, ahogy azt egész életünkben kellett volna. Az élet vége felé képesek vagyunk észrevenni a magas gyom között viruló pipacsot és minden természeti szépséget, ami elkerülte figyelmünket.
    Csak azt tudom mondani, hogy egyetlen porlepte kavics hatalmasabb érték lehet, mint a világ legnagyobb gyémántja, mert a kavicsban érzés van, a gyémánt pedig csak érzéketlen ékszer.
    Köszönöm, hogy átérezted a mondanivalómat:)
    Nagy szeretettel ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű vallomás.
    Szívhez szóló és szívemből szóló!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon köszönöm kedves Józsi!
    Tudom, hogy te ugyanígy gondolkozol és ugyanígy értékeled a természet apró kincseit:)
    Szeretettel láttalak
    Magdi

    VálaszTörlés
  5. Drága Magdika!
    Jöttem szemelgetni "szóvirágverseket" és "kavicstörténeteket". :)) Nálad mindig metalálom.
    Köszönöm az élményt!
    Szeretettel ölellek: pipacs :)

    VálaszTörlés
  6. Drága Pipacs:)
    Mindig nagyon örülök, ha meglátogatsz:)
    Köszönöm, hogy itt hagytad kedves szavaid is.
    Szeretettel gondolok rád
    Magdi

    VálaszTörlés
  7. Csak azt tudnám, miért kell megöregednünk ahhoz, hogy bölcsek legyünk, és mindezt észre vegyük....

    VálaszTörlés
  8. Drága Annaliz!
    Talán a sors így tanít meg bennünket arra, hogy a következő életünkben sokkal jobban értékeljük egy nyári életünket.
    Mindig örömmel látlak.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.