Ha a bánat sírni tudna...

Ha a bánat sírni tudna,

folyton könnyeznének az emberek,

könnyeiktől megáradnának a folyók

és megáradnának a tengerek.

Akkor a világ nem lenne más,

csak könnyeket hullató szomorkodás,

mely boldogtalanná teszi az életet.

Én is sírtam éveken át,

sirattam mindent, ami elveszett.

Néha úgy éreztem nincs tovább,

s olyankor keserűség járta át szívemet.

Menekültem magam elől,

távoli helyeken kerestem menhelyet,

mert tudtam, hogy szemtől szembe nézve

kibírni nem lehet azt a csalódást,

mit azok okoztak, kikről azt hittem

szerettek

Ma már tudom, hogy sorsom

bármily keserves,

egy mosoly erejére mindig képes vagyok,

s ha ezzel másnak is örömet adhatok,

jobban becsülök én is minden

élet-pillanatot

Vers:Kun Magdolna