Mikor megérintesz,
árnyak vonznak fényeket.
Bennem újra él a képzelet,
s ernyedve engedek
karod vonzásának.
Oly biztonsággal ölelsz,
hogy elmúlik minden félelmem,
nincs keserű szántás arcomon,
nincs naponta ért sérelem,
csak a boldogító szerelem,
amit általad nyerek.
Kitartással szeretsz,
nem adod könnyen az érzést,
mert hiszed és tudod,
nincs másik út, mely felfelé vezet,
nincs másik kéz,
mely így szorítaná kezed
simogató ujjait, mint az enyém.
Mikor hajamba kócolod
az égről leszédült csillagképeket,
lelkemben megbújik
könnyes-csended,
mibe néha beleveszik lelked
határtalan jósága,
s ilyenkor szemed homályos tükrében
kicsinek látom magam ahhoz,
hogy föléd emelkedjek
hogy föléd emelkedjek
Tudom a szerelem,
ilyen érzéssel a legszebb,
hát vigyázd velem tovább
ezt az őszezüstös
kincset
Kun Magdolna
Pontos vers .......a szerelemről.nagyon szép.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésKedves látogatásod, szép szavaid szeretettel megköszönöm!
Ölellek. Magdi
Őrizni is kell!
VálaszTörlésNem hiszem a sokat hangoztatott tételt: -"egyszer biztosan elmúlik az idővel."
Nem feltétlen kell hogy úgy legyen.
Van olyan szerelem is, ami soha nem múlik,inkább minden évben erősebbé válik a belőle született érzés. Köszönöm, hogy te is így látod és érzed kedves Józsi:)
VálaszTörlésSzeretettel. Magdi
Igen.A halál után IS!
VálaszTörlésIgen drága Annaliz, még a halál után is tart ez a soha meg nem magyarázható földöntúli szép-érzés.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek