A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. január 11., kedd

Könnyeső...



Nincsenek már rózsák,
sem simogató kezek,
csak temérdek könnyeső,
mi befedi az eget


Túl messze jársz

Már túl messze jársz fenn a csillagokban,
hiába nézem kitartóan azt a kéklő eget
s hiába lesz forró nyár a télbe hajló idő,
nem látom meg többé fényes tekinteted.
Pedig olyan erős akarattal szorítanám újra,
ködfoszlányba suhant hitet adó kezed,
de túl távol vagy tőlem, sosem érném el,
a te világodban rejlő titkos képzeletet.
Csak egy gondolat kell s nincsenek határok.
Egy érintést érezni, mit itt hagyott a szíved,
hisz régi apró tárgyaktól emlékek élednek,
melyek felidézik bennem legszebb perceidet.
Gyarló ember vagyok, s mindig vádolok,
miért lehet ott az a jeges szívű halál,
hol tiszta fény vigyázza igaz álmotok?



2 megjegyzés:

  1. Joggal büszkék ők odaát,
    mikor letekintenek reád!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm kedves szavaid.
    Igazán jól esnek.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés