Vad erejű szélben könnyet sír egy madár,
kitárt fehér szárnyaira esőcseppje szitál.
Hullámhabok sodrásában párját keresi,
de jajkiáltó szavát már sehol sem leli.
Valaha égben szállt a gyors röptű sirály,
ma kóborló koldus lett az egykori király.
Égben járó bánatától megdörren az ég,
mikor tátongó szívével a tenger felé néz.
Kopár sziklaparton kövek között ébred,
érzi, hogy nem sokára itt a végítélet,
mégis boldog, mert nem lesz egyedül,
mikor távolodó lelke a fényben elmerül...
***********
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.