A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. szeptember 18., szombat

A park szépségei...

Séta

Festői szépségű parkokban járva,
számtalan gondolat ölt magára élénk színeket,
ugyanúgy, mint a rejtélyes ösvények árnyékán
hagyott múlt-emlékek,
melyek kopott kispadokon kergetik
az ágakon áthajló szivárvány-fényeket.
Talán a tündérek csodás országa lehet
ilyen egyszerű bájú, s gyermeteg,
mint az évszázadok óta álló büszke tölgyek
száraz gallyai,
melyek minden év tavaszán zsendülő hajtásként
újra és újra fává élednek…
A park mesél, nevet és sírásra késztet.
Elágazó útjain ott kóborolnak az elfeledett hangok,
s a porfelhőkbe bújtatott szavak,
amik oly sokszor hallattak vallomást,
igaz mondatokat,
mikor hulló könnycseppek sírták el bánatukat
az esőtől ázott platánok alatt.
Rovátkákba vésett "szeretlek" szavak,
sok ezer rótt szív, nyílhegyes Ámor,
mind-mind üzenet abból a szeretetvilágból,
hol minden átélt érzés örök hű marad,
mert a park fái szótlanul is mesét mondanak
a dús lombok alatt.


Vers:Kun Magdolna


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése