A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. szeptember 10., péntek

Lelkeddel láss


Ma még ifjan neveted,
hogy támaszkodnak botjukra
az élet megélt öregek,
és hiszed, feletted nem múlik az idő,
s nem lanyhul az erő.
De ahogy múlnak, az évek,
észre fogod venni,
hogy sokasodnak hajadnak
ezüstszálai,
és hogy fárad lépted,
mikor lépcsőn kell felmenni.
Mert bizony az idő
téged sem kímél,
a te hajad is dérrel színezi,
a te szíved is el-elgyengíti,
ha múltad hervadását
már csak könnyed öntözi.
Ezért hát úgy nézz minden
idős úrra, minden idős hölgyre,
mintha a te arcodon ülne
ezer év keserve.
S tedd ezt azért,
hogy majd egykoron te is visszakapd
azt a tiszteletet, ami emberré avat.
Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése