A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. szeptember 10., péntek

Mindketten tudjuk...

Már mindketten megtanultuk,
az oda-vissza búcsúzás
nem megy könnyek nélkül,
mert az-az összekötő kapocs,
mi egymáshoz illeszti életutunk
kicsorbult sorsszemeit,
mindennél magabiztosabban
fogja satuba az előttünk haladó jelen
időkérges sarkát.
Bárhogy is próbálunk ellenszegülni
az én-te akaratnak,
be kell ismernünk, hogy
a szív hatalma le nem győzhető,
hisz egy újfent fellobbanó
hamvadó szikra is elég ahhoz,
hogy a parázsban hagyott „szeretlek”szó,
égető tűzként terjedjen tovább,
s ez az egyetlenegy szó
minden távolodó lépésnél
életre dalolja,
magába roskadó fájdalmunk
síron túli hangját...
********
Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése