A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. szeptember 25., szombat

Mennyire fáj...

Elveszett otthon

Mennyire fáj, hogy nincs többé otthonom,
és senki sincs már, ki ajtót nyitna nékem,
vagy pár szót szólna megdorgáló hangon
s átölelne hallgatagon, úgy, mint akkor régen,
mikor gyermekként futottam a réges-régi úton,
elázott ruhában a hóval lepte télben,
s közben hajamról sok parányi hópehely,
egy csillaggá olvadt anyám két szemében.
Mennyire hiányoznak a szelíd ölelések,
az a fából készült fészer, mely nyugalmat adott,
mikor menekülni vágytam a felnőtt élet elől,
mert abban a kifacsart öntudat torkon ragadott.
Ma már üresen áll a rét melletti házunk,
s a tűzpipacsok virága sem olyan feltűnő,
mára már elveszett bennem az otthoni varázs,
mert azt magáénak vallja
a csendes temető…

*********
Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése