A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. szeptember 11., szombat

Árva kicsi madár


A téli alkonyból
gyöngyharmatot
varázsol a pára,
s a hideg jégvilág
fénykristályt permetez
az elszunnyadó tájra.
Egy magányos faágon
megbújó
árva kis-madárka
dideregve ázik,
fészkét nem találja.
Fázós szárnyaival
könnyeket morzsol el,
vadul verő szíve
még a tavaszt várja.
Oda vágyik vissza,
ahol boldog volt az álma,
ahol lepkéket kergetett
a pipacsos határba...
Bújj hát elő napocska,
ne várjon hiába,
hisz olyan védtelen,
olyan kicsi árva,
de a nap már nem indul
megszokott útjára,
s a kismadár lelke
hópihék szárnyán száll
az örök-nyár
világba…
********
Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése