A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. szeptember 17., péntek

Évszakaink szonettje



Remegve zizegő nyárfalevélág,
ne sirasd földre hullt szálló leveled,
álmából ébreszti majd a kikelet,
ha szirmait bontja minden kisvirág.

Varázstóban bolyongó ősz-napvilág,
már jég-dér pihéjű könnyet rejteget,
szemében tűzcsillag lángja hagy jelet,
mely fénybe fogja a tavasz illatát.

Éjsötét fátylú felhőtáncát járva,
fel-felcsillan még a kacér ezüsthold,
bájbűvölő nyáralkony csókját vágyva,

s mint a hegedű, mi dallamokat hord,
úgy hívja zord telét, ledér-románcra,
mit a játékos szél, szív-parázsba font.
*******
Szonett:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Az ősz mindig levág a melankóliájával, és mégis, a legjobb inspiráló, mikor az elmúlást kell szavakkal megénekelni.
    Évről évre rosszabb, s erre még jön az a fránya szürke hajszál sokasága is. :-)
    Fel a fejjel, legyünk vidámabbak!
    (de könnyű ilyeneket mondani...)
    Szeretettel, Karesz!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Karesz!
    A sok hulló falevél látványa mindig elszomorít.
    Érzem a fa fájdalmát, amikor elveszíti féltőn óvott gyermekeit. Tudom, hogy minden ősz után új tavasz jön és napsütötte nyár, de mégis félelem bujkál a lélekben az sárguló lombok búcsúzkodó látványától. Köszönöm, hogy itt voltál!
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.