A szív kertje

Szíved kertjében

nyár marad az élet,

ott mindenhol rózsa nyílik,

nyoma sincs a télnek.

Ha sírni kell, oda vágyom

- ott kereslek téged

-megnyugtat és szenvedélyt ad

érző ölelésed.

Kérges törzsű fák odvában

sok száz mókusfészek,

lombjuk alatt a fapadok

titkokról mesélnek.

A belekarcolt jelbeszéd is

minden szót megértet,

nem törik meg fényét

száradt könnyemlékek,

mert minden ott felejtett

álommosoly

tavaszt súg a szélnek,

s így bűvös Éden kertedben,

ahová csak lépek,

- tengernyi virág vár-

egy lángoló, örök nyár,

melyből soha el nem múlik

a hűség, s az ígéret...

***********

Vers:Kun Magdolna