Van úgy, hogy
megtörik az ember,
mikor lőtt vaddá érleli
a borúlátó reggel,
s mikor hajszállá zsugorodik
a remény kötele,
melynek erős gyolcsa volt
saját szelleme…
mikor lőtt vaddá érleli
a borúlátó reggel,
s mikor hajszállá zsugorodik
a remény kötele,
melynek erős gyolcsa volt
saját szelleme…
***********
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.