A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. augusztus 31., kedd

Örök álom

Nem sír már a lány
magány ölelt ágyán,
lelkét összetörte
a rásimuló márvány.
Nem hatja át bőrét
rózsák illata,
földkupacból hajt ki
nyugvó otthona.
Zöld szemében
könny feszeng,
cseppenként csepegő,
arcán selyem lepel,
virágos szemfedő,
melyre hulló álom zuhan
porfelhők nyomán,
mitől elcsitul a szív
és elhallgat
a száj

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése