Csillagragyogás

Csak ölelj át,

s nézd velem az éj milliárdnyi csillagát,

ahogy játékosan kergetőznek

a hold sütötte égen.

Látod,

olyanok, mint a formára csiszolt

vágygondolatok, 

melyeknek álmodó tűzruhájuk 

meglibben a szélben.

Nézd,

a nevető alkony-felhők pírján

hogy ring az esthajnalcsillag,

s hogy vet lángot merengő szemében

az ábrándozó érzés.

Talán azt sejteti, hogy ez, az a pillanat,

melyben maradandó emlék marad

minden kettőnk közé osont

földre szökött 

szépség…

Vers:Kun Magdolna