Életút
Még ma is porzik az út,
mikor arra járok,
s ugyanolyan fénytelenek
az apró kavicsok.
Még ma is lehajolok
egy szál vad virágért,
mikor arra járok,
s ugyanolyan fénytelenek
az apró kavicsok.
Még ma is lehajolok
egy szál vad virágért,
akkor is ha könnyem
arcomra csorog…
Még ma is árnyasak
a lombhullató ágak
s az ott pihegő szél is
felém integet,
mert ő az, aki tudja,
bennem örök marad,
a sorsunk útján megpecsételt
hűségszeretet…
Még ma is árnyasak
a lombhullató ágak
s az ott pihegő szél is
felém integet,
mert ő az, aki tudja,
bennem örök marad,
a sorsunk útján megpecsételt
hűségszeretet…
*****
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.