Óh, ti fák, ti büszke fák!
Emlékhordozók!
Mennyi bánat húzza
levélágatok?
Mitől válnak szilárddá
a legádázabb télben is
azok a mélyre szántolt
redőjű
kérges hámlapok?
Kapaszkodó gyökeretek,
honnan nyer erőt
és törhetetlen hitet,
mivel mindig megőrzitek
a vasakaratot,
mit soha nem győzhet le
sem idő, sem vihar,
mert páncélos lelketekben
ősi vér csobog.
Óh, ti fák, ti büszke fák!
ti, miről álmodtok,
mikor villám tépi szét
az évezredes múltban
hagyott
zöldült lombotok…
Emlékhordozók!
Mennyi bánat húzza
levélágatok?
Mitől válnak szilárddá
a legádázabb télben is
azok a mélyre szántolt
redőjű
kérges hámlapok?
Kapaszkodó gyökeretek,
honnan nyer erőt
és törhetetlen hitet,
mivel mindig megőrzitek
a vasakaratot,
mit soha nem győzhet le
sem idő, sem vihar,
mert páncélos lelketekben
ősi vér csobog.
Óh, ti fák, ti büszke fák!
ti, miről álmodtok,
mikor villám tépi szét
az évezredes múltban
hagyott
zöldült lombotok…
*******
Vers:Kun Magdolna
Gyönyörű, elringatóan szép sorok, Drága Magdi! Imádom ezeket a csipkézetten szép, míves rímekbe szedett gondolataidat...olyanok, akár egy halk sóhaj.:)
VálaszTörlésÖlellek igaz szeretettel: Daniela
Drága Dana!
VálaszTörlésAki csak egyetlenegyszer is átölelt egy fát az tudja, hogy határtalan örömérzést kap ajándékul csodálatos növénylelkétől.
Én határtalanul szeretem és tisztelem a természet ezen szépségeit. Tudom, hogy te is ugyanígy érzel:) Köszönöm neked.
Szeretettel ölellek! Magdi