Az élet nagy terhe

Felnőtt fejjel már másképp látom őt,

a legszentebb embert,  az Istenáldott nőt.

aki úgy viselte el szíve fájdalmát,

hogy sosem mosta könny szelíd orcáját.

Mert, anyám, nem nyitotta panaszra a száját,

így senki sem láthatta belső zokogását,

sem azt, mikor szép lelkét szilánkokra törték

azok, kik nagyságát  sosem értékelték.

Ma már én is rádöbbentem azon dolgokra,

mennyi könnyet elrejt egy anya mosolya,

s  mennyi-mennyi  keserűség sebzi át szívét,

míg levetheti magáról az élet nagy terhét.

Kun Magdolna