Látod a szó ereje, legyőzi a szívet.
Egy elhangzott illanó hangfoszlány
már megsebzi az érzést.
Kimondott gondolatok méregként
hatnak, pedig nem mások azok sem,
mint belül égő kínok és magányba
zárt féltés.
Félreértett mondatok, szilánkokra
törik a holnapot, miben kudarcként
veszik el ezerévnyi szépség,
ha hagyja az elme, és utat enged
a könnycsatornákba vájt cseppnek,
mely belülről roncsolja a lelket,
és a bűn lajstromát siratja, miben
tengernyi a vétség.
Miért akarjuk magunkká formálni azt az
alaktalan követ,
minek szilárdságát tajtékzó hullámok
edzették az örökvalóságba,
s miért szeretnénk fényesnek látni
azt a homályba zárt napot,
melynek pernyeégett álom lett
rongyos tűzpalástja…
Egy elhangzott illanó hangfoszlány
már megsebzi az érzést.
Kimondott gondolatok méregként
hatnak, pedig nem mások azok sem,
mint belül égő kínok és magányba
zárt féltés.
Félreértett mondatok, szilánkokra
törik a holnapot, miben kudarcként
veszik el ezerévnyi szépség,
ha hagyja az elme, és utat enged
a könnycsatornákba vájt cseppnek,
mely belülről roncsolja a lelket,
és a bűn lajstromát siratja, miben
tengernyi a vétség.
Miért akarjuk magunkká formálni azt az
alaktalan követ,
minek szilárdságát tajtékzó hullámok
edzették az örökvalóságba,
s miért szeretnénk fényesnek látni
azt a homályba zárt napot,
melynek pernyeégett álom lett
rongyos tűzpalástja…
**************
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.