A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. július 30., péntek

Ölelkező fák


Nézd a fákat, mily büszkék délcegek!
Mint királyi palotában a legnemesebb
grófok s hercegek.
Nézd, ahogy egybeforrt törzsüket
és mélyre szántott kérgüket
ízekre szabdalja a könyörtelen idő,
de szerelmüket nem töri meg őszi avar,
sem ködhomályú télcsend,
mert a gyökerükben fészket rakó
élet-tavasz,
örökifjú érzést fakaszt,
s ettől szilárd hitű alap marad
az egymásba font erő.

**************
Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. ...tudod Magdi...valamiért nagyon kapaszkodom a Fák-hoz....Talán a tiszta érzelmük....ami megfog....ilyen alig létezik ebben az életben..



    a Fák...ereje...lehetne az emberek hite....




    Jó volt Nálad...

    VálaszTörlés
  2. Drága Erika!
    A fák évente való megújulásából és rügyfakadásából merítem az életben maradásom.
    Sokszor átölelem őket és nem is hinné senki, milyen gyengédséggel ölelnek vissza.
    Minden falevél önálló életet él, minek őszi lehullása ugyanolyan fájdalmas a fának, mint nekünk embereknek egy hozzánk simult érzés elveszítése. Boldog vagyok, hogy te is így érzel.kKöszönöm értő és érző figyelmed.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  3. Kedves Magdi!
    A kis mezítlábas pipacsok is érzik az ember szeretetét.
    Mi emberek is ugyanezt érezzük a fáknál!
    Miki

    VálaszTörlés
  4. A fák a természet örök szépségei.
    Köszönöm!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.