Nincs baj, kedves!

Nincs baj, kedves! Nincs baj!
Csak az idő vés apró
rovátkákat a szív köré,
s ettől fáradékonyabbá válik
a légzés.
Vagy talán az érzés szunnyad
néha az éber napokon.
Nem tudom.
Fájlalom, ha aggódni látlak
és tehetetlenül vádolom
önmagam, s téged.
Ezek a rémisztő gondolatok
ha véget vetnének
bűnös elmémnek,
nem kellene hallgatnom
azt a belső viszályt,
amit a lélek végez,
mikor rám tör a fájdalom.
De ne félj! Nem hagyom,
Nem hagyom, hogy hatalmával fölém
nőjjön és gyenge jellemé tegyen
ez az önkényes uralom…
Egyszer szép lesz minden meglásd,
mert hiszem és akarom.
Tudom, hogy a végső küzdelmet
akkor is megnyerem,
ha a legbensőbb énemben rejlő
szellemi erőt is
korbáccsal kínozom.
Nincs baj kedves! Csak szeress!
Legyél mécses lángom,
ha úgy érzem, hogy haldoklom,
s az majd fényvirágot nyílik
a legsötétebb sírhalmon.

*************

Vers:Kun Magdolna