Időhiány

Mi örökös időhiányban szenvedünk.

Azt sem vesszük észre, hogy elfut az életünk,

s hogy vele futnak azok a pillanatok, percek,

amik beteljesülést már soha nem nyerhetnek.

Mi csak fejvesztve rohanunk céljaink után,

s nem figyelünk arra, hogy fogy az óraszám,

s nem figyelünk azokra sem, kikre oda kellene,

akik méltán hiszik, bennünk van az élet értelme.

Mi nem gondolunk arra, hogy az idő mit sem ér,

ha az, akit szeretünk már a csillagokban él,

és onnan könnyezik el azokat a vesztett perceket,

melyek túlhajszolt időnkben nélkülük teltek.

Kun Magdolna