A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. július 3., szombat

Nagymama


Most nyújtsd ide a kezed mama,
ölelj szorosan!
Ne fájjon a múló idő,
mi tűnő, sorstalan.
Ezüst hajad csillogása,
egy gyermekkori kislány álma,
ahogy boldogan,
göndör fürtjét összefonva,
két végébe masnit fogva,
egy mosolygó archoz simul
morcosan.
Ne sírj mama, én sem sírok,
csak ölelj szorosan,
hiszen ez az árva kislány,
aki nélkül élet sincs már,
odabújva két karodba,
pihe-puha takaródba,
könnyes szemmel rád gondolva
szeretetre vár.
Elmondanám Néked mama,
nagyon szeretlek!
Elmondanám, az életem
szebb már nem lehet!
Minden szóért ott egy könnycsepp,
mit tőled kaptam én,
mert te voltál a legszebb álmom,
gyermekkori ifjúságom
csalóka fényében
az egyetlen remény.


Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. „csalóka fényében
    az egyetlen remény”

    Drága Magdi, bár ne volna olyan ismerős ez az érzés... : ( Olykor úgy gondolom, hogy sosem veszíthetjük azt, amiben egykoron örömünket leltük, máskor pedig oly hatalmassá dagad bennem hiánya, hogy bármit megadnék egyetlen öleléséért! : ( Hinnünk kell, hogy van egy kapocs ég és föld között...ha ezt a kapcsot megtaláljuk, minden értelmessé válik, még a halál is...viszont ha nem leljük meg, minden értelmét veszti, az életünk is.

    Ölellek igaz szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  2. Drága Daniela!
    Abban a percben elveszítjük az élet egy részének értelmét, mikor a halál marka elragadja tőlünk azt, akit szeretünk.
    Egyetlen hittel élheti túl a porrá zúzott lélek, ha hisz abban, hogy igenis megtalálja a túloldalhoz vezető utat. Sok éjszakán és nappalon marcangolja szívem a hiány tudata és az ölelés hiánya. Bízom abban, hogy egyszer még újra gyermeklélekként bújhatok a nagymamámhoz. Köszönöm vigasztaló és kedves szavaid.
    Végtelen szeretettel ölellek! Magdi

    VálaszTörlés