Lesz még olyan idő
mikor dalként hallgatnád
el-elcsukló hangom
halk zokogását,
s úgy ölelnéd magadhoz
távol nyomomat,
mint szelíd nyári
szél a fényharmatokat.
Lesz még olyan idő
mikor sírva mondanád,
felelőtlen voltam,
hogy nem hallgattam rád,
és ellöktem magamtól
mindazon napot,
ami végtelenbe nyúló örömöt
adott.
De akkor majd én
mondom neked,
eggyé forrni nem
lehet két összetört szívet,
ha az egyik szív
fájó, csendes dobbanása,
eltemetett érzését
már lélek mélyre ásta.
Kun Magdolna
Kedves Magdi!
VálaszTörlés,,Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.''
Miki
Mindegyre olvasgatom verseidet, tetszenek, és a képek is mindig hangulatosak, jó ide visszatérni. Hogy ezután ne maradjak le semmi újdonságról, linkeltelek a főoldalra, mert ami biztos, az biztos.
VálaszTörlésÜdvözlet egy rajongótól!
Kedves Karesz!
VálaszTörlésNagyon köszönöm megtisztelő és szép véleményed!
A te szép blogod is kedvenceim között van:)Mindig szeretettel várlak! Üdvözöllek! Magdi
Köszönöm Miki!
VálaszTörlésItt voltam:)
VálaszTörlésKicsit elpihentem blogodban...'gyermekeidnél'
..(mint-ha mostanában picit 'fájnának' verseid...
de lehet csak én gondolom.
Jó volt Nálad...a képek is nagyon szépek!
Drága Erika!
VálaszTörlésFélelmünk hálója az, ami néha akaratunkon kívül beszövi a lelket és rettegésre készteti.
Mégis szabad utat nyer, ha erős az akarat. Mindig öröm, ha nálam pihensz. Köszönöm, hogy tetszenek a fotóim is. Mindig szeretettel várlak.Magdi