A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 15., kedd

Végzetfa


Emlékszel a végzetfára,
mely ott áll az édeni kert rózsái között,
és valótlan ágain lila szirmok
illatoznak esti napnyugváskor?
Olyan csodásan szép,
mint a mesékből kilépő
angyalszárnyú tündér,
melynek álmodozó
szemében megcsillan a mámor.
Bohókás bájjal és kamaszos szívvel
még letépünk pár falevelet,
és szerelmet vallunk egymásnak
a bódító virágok között,
mert hisszük, hogy sok-sok
elsiratott év után, boldogság az,
mi mosolygó titokként ebbe
a két dacos szívbe beleköltözött.
Szállnak a percek. A múlt és a jelen,
lassacskán mind elvesznek,
de megmaradnak emlékként azok az
életvégi kedves pillanatok,
melyekben az összegyűjtött vágyrózsák
és a kristálycseppű könnyek,
féltve óvják bennünk az utolsónak hitt
nyári alkonyatot.
Érzelmem acélerős lélekkel csiszolt
gyémántot fénylik a holnapra,
miben még annyi hit és szenvedély
lángszikrája lobog, mert amíg
az idővel megalkuszik sorsom
és vársz rám valahol,
addig tudom, hogy minden áldásommal
szívem érted dobog.


Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Drága Magdi!

    Olyan jó verseid között lenni. Megnyugvás.
    Csupa szépség. Csodás szóképek!
    Öröm volt olvasni!

    Szeretettel: Miki

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.