Szívből szeretni

Szél lennék, nyári szél, mely arcod simogatja,

vagy fodrozódó tenger hullámokat vetve,
hogy hűsítő habjaimmal érinthessem tested,
lágyan ringatózva, míg le nem száll az este.

Fa lennék szép szál, fa, szélesre tárt lombbal,

melyen a susogó levelek földig hajolnának.
S mikor megpihennél a sárgult lombok alatt,
eldúdolnám vágyszerelmem szíved dallamának.

Hold lennék ezüstös, csillag közt merengő,
fátyoltáncot ellibegő pillanatvarázson,
mely hűséggel vigyázna, míg szívemen pihensz,
te édes, színes valóság, te tündér röptű álom.

Vers:Kun Magdolna