Csillagok hada

Sok év elmúlt anyám, sok keserves év,

mióta megtört emberré tett az egyedüliség,

de még ma is  ugyanúgy fáj az a kínzó állapot,

hogy lépted előtt ajtót már sosem nyithatok.

Pedig csak annyi lenne vágyott boldogságom,

hogy valóságom legyél, ne csak tündérálmom,

mert a tündérálmok anyám könnyeket teremnek,

hisz pirkadatkor mind a végtelenbe vesznek.

Tudom, egyszer úgyis eljön az a rég várt pillanat,

mikor gyermek-lelkem karjaidban oltalmat kaphat,

s akkor nem lesz már, mi tőled elválaszthatna,

mert szabad utat tör előttem a csillagok hada.

Kun Magdolna