A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 26., szombat

Mondd?


Mondd átok vagy áldás tudni, hogy ennyire szeretlek,
s megbocsátható-e, ha lelked gyöngykagylóba zárom.
Bűnnek vallod-e ha az érzések titkait sosem palástolom
és a lobbanó szenvedélyt csak két szemedben látom.

Mondd, oly tisztán szól- e még lelkünkben a dallam,
mely annyi éjen át szívhez szóló lágy muzsikát játszott,
s melyben a kimondott szép szavak, mint apró mécsesek,
a szerelem éltető erejétől kaptak öröktüzű lángot.

Mondd szeretsz-e úgy akkor is, mikor gondolatban ölelsz
és nem érinthet két kezem a megvetetlen ágyon,
mert helyettem csak az őszi szél simítja révedező arcod,
ahogy elmélázva ringatsz egy könnyes vallomáson.

Vers:Kun Magdolna
2009.09.24

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése