A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 19., szombat

Még egyszer utoljára


Mint egy megfáradt hajós, ki tengerre szállt
és hosszú-hosszú évekig nem jöhetett haza,
úgy vágytam ma én is az otthonom melegét,
s régi fabölcsőmet, miben ringatott a mama.
Talán a fogyó évek lázadó tudata ébresztett.
Vagy a gyermeki dac, mi nyugalommá érett.
Nem fejtem meg sohasem a miértre a választ,
csak azt tudom, jó érzés volt megélni a szépet.
Újra átöleltem azokat a kérges gyümölcsfákat,
melyeknek gyökérzetét nem sínylették évek.
Hiába tépte téli szél remegő ágait, ellenálltak
összeborult lombjaikkal a vihar erejének.
Körbejártam a végtelen határ kizöldült rétjét,
ahol annyiszor kóboroltam kócos csitriként.
S hol hercegnőként sétáltam a pipacsok között,
melyben örök mesét rejtett minden emlékkép.
Visszavágyom a gyermekkorba őszülő fejjel is.
Szeretnék egy kis időre gondtalanná válni.
Minden szétfoszlott ábrándot ott a régi háznál,
egyetlenegy elröppenő órára ismét megtalálni.
Az elsuhanó ifjúságom oda van elrejtve,
Megkeresném szívesen még egyszer utoljára,
hogy mielőtt elmegyek, olyan ember legyek,
kinek lelkét nem sározta az élet ingoványa.

**************
Vers:Kun Magdolna
2010.04.26

1 megjegyzés:

  1. Drága Magdikám!
    A gyermekkor emlékei, ha visszajönnének, igen az lenne a szép, mégegyszer átélni a csodákat, mik velünk történtek. Egy kicsit elmerülni abban világban, hol boldogok voltunk. Lelkünket megsimogatná a múlt...
    Szeretettel: Miki

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.