A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 11., péntek

Homokóra


A napok olyan gyorsan leperegnek
a hátralévő évekről,
mint a szétnyílt homokórából
a szálló porszemek,
s én magamban roskadva figyelem,
hogy halványul el
minden kedves élénk érzés, 
mely hévvel égetett.
Még nem tudom, meddig dobog
fáradttá vált szívem,
és meddig vernek szabályosan
azok a kék hajszálerek,
mik egyre jobban beszűkülnek
a túlhajszolt élettől,
miben csak néha volt megadatva
pár percnyi élvezet.
Ha tehetném elűzném magam mellől
a szikár arcú időt,
s pár percre gyermekszemmel nézném
a törékeny világot,
ahol annyi kudarcot legyőzött
az-az épelméjű értelem,
mely rongyos évek nyomorából szőtt
királyi palástot.
Mára már elgyengült két karomból
a végtelen nagy erő,
miről mindig hinni tudtam,
hogy mindentől megvédhet.
Mára már elhalványult képek lettek
a színes képzeletek,
s azok a tűzszárnyú szép szavak is
gyertyaként elégtek.

Vers:Kun Magdolna
2009.11.30

2 megjegyzés:

  1. Drága Magdikám!
    Annyira szomorú, de annyira gyönyörű, hogy megríkattál. A színes képzeletek benned élnek, s a tűzszárnyú szép szavak nem égnek el sosem, lobognak, míg csak élsz, s azután is. Örökkön örökké! Egy átlényegített világban!
    Ölellek szeretettel: Miki

    VálaszTörlés
  2. Drága Magdikám!
    Ma annyira szépek a verseid, hogy mind a 4-et átvittem magamhoz!
    Nem tudtam NÁLAD hagyni!

    Ölellek szeretettel: Miki

    VálaszTörlés