A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 11., péntek

Ha a Jóisten megadja


Ha a Jóisten megadja, hogy mellettem maradj
akkor is, ha eljön a búcsú-pillanat,
én nem kérek mást tőled, csak szorítsd kezemet,

hadd érezzem utoljára a földi meleget.
Mert ki tudja lenn a mélyben, milyen hideg lesz,
ha hópelyheket sír majd a tavaszkikelet,
s ha már minden nyíló virágszirmot elsodort a szél,
oda hol a nyár is csak téli dalt zenél.
Ha a Jóisten megadja, hogy mellettem maradj,
mikor gyönge madár-lelkem égiszárnyat kap,
kérlek vess rám utoljára egy gyöngéd pillantást,
hadd higgyem, odaát is lesz még folytatás.

Kun Magdolna


2 megjegyzés:

  1. Drága Magdikám!
    Annyira szomorú, de annyira gyönyörű, hogy megríkattál. A színes képzeletek benned élnek, s a tűzszárnyú szép szavak nem égnek el sosem, lobognak, míg csak élsz, s azután is. Örökkön örökké! Egy átlényegített világban!
    Ölellek szeretettel: Miki

    VálaszTörlés
  2. Drága Magdikám!
    Ma annyira szépek a verseid, hogy mind a 4-et átvittem magamhoz!
    Nem tudtam NÁLAD hagyni!

    Ölellek szeretettel: Miki

    VálaszTörlés