Mikor hazalátogattam

Mikor hazalátogattam anyám boldog volt.
Úgy kacagott, mint kit az élet sosem sebzett meg,
s úgy mesélt el minden múlt-történetet,
mintha most éltük volna át a régi éveket.

Anyám kitörő örömét olyan jó volt nézni,
mert láttam, hogy vált felnőttként újra gyermekké,
s hogy simult ki kedves arcán minden bánat-ránc,
amely áldott lelkét még ma is égeté.

Ő csak akkor sírt, mikor messze járó léptem
már nem érezhette az otthon melegét,
mert túl távolra kerültem attól a jó anyai szívtől,
mely nekem szentelte az egész életét.

Kun Magdolna