A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 19., szombat

Fáradt már a szív


Fáradt már a lázadó szív. Fényét sötét árnyak lepik.
Ifjúkori lüktetését régen elvesztette.
Néha lelassulva dobban s akkor arra gondolok,
talán így kell ennek lenni, ez az élet rendje.
Rideg árnyként kúszik mellém a szikár arcú éjszaka
s én megrettenve látom, hogy mily rövid az élet,
melyben a bizonytalan holnap csak kétség és félelem,
hol vasbilincsben álmodik a fel-felsíró lélek.
Tudom, egyszer indulnom kell földi otthonomból,
s ezért folyton itt él bennem egy megoldatlan kérdés,
mi lesz, ha egyszer végleg megcsorbul a hitem
és nem találom utam során a következő lépést...
Mi lesz, ha nem szólal újra a szív dallamának húrja,
s nem nyer csatát a pengeéles zord halál felett,
mert a gyengülő akarat már nem védi meg önmagát,
mikor a hófátyollal takart jelen jégszilánkos lesz.

***************
Vers:Kun Magdolna
2009.11.02

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése