A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. június 11., péntek

Erdei vallomás


Lassan jégkristályba zárulnak az őszi levélálmok.
A platánfa kérgét magához öleli a rőt vörös avar.
S míg a deres tél elringatja a kegyvesztett világot,
a lángszerelmű nyári varázs már hópelyhet takar.
Én, csak akkor érzem igazán a derűs melegséget,
mikor átölel karod, és hozzád bújok csendben,
mert abban a halhatatlanná váló kedves pillanatban,
óceánt szel erejével a szabad-szárnyú szellem.
Én, csak akkor vagyok boldog, ha szorítod a kezem
és nyomaidban lépdelve egy felé visz utunk,
mert bármilyen ingoványos láp köröttem az élet,
együtt a mély szakadékból is a csillagokhoz jutunk.


Vers:Kun Magdolna

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. "együtt a mély szakadékból is a csillagokhoz jutunk."

    Nagyon szép képekkel díszíted szinte minden versed...
    Szeretm őket!
    És az utolsó mondatod....ebben van azt hiszem a lényege a szerelemnek...

    Jó volt Nálad és verseidnél...

    VálaszTörlés
  3. Drága Erika!
    A szerelem akkor igazi, ha a szakadék legmélyebb bugyrából is égig emel bennünket.
    Köszönöm szép véleményed. Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés