Szeretet ünnepén

Ha majd a szeretet ünnepén
körbeülitek a roskadozó asztalt,
és fényt áraszt bennetek a lélek melegsége,
gondoljatok arra a sok éhező szegényre,
kiknek ma sem juthat pár ünnepi falat.

Gondoljatok sok didergő, piciny gyermekkézre,
melyeknek nem adatik meg,
hogy kipirult arcocskáikkal kicsomagolják
azon ajándékokat, amik ott tornyosulnak
az ékesen felruházott fenyőfák alatt.

Gondoljatok az öregekre is,
kiknek ráncos kezeire nem leheltek csókot,
s kiket úgy hagytak el, olyan könnyű szívvel,
mint zizegő rőt levelet a dérrel csípett lombok.

S még azokra is gondoljatok, kik megtagadva élnek,
kiknek nem jutnak szép szavak, sem éltető remények,
mert arcul csapta őket a vesztes sors keze,
így szilánkokra tört bennük a lélekereje.

Ha gondoltok azokra is, kik magányosan élnek,
a Jóisten szívét már megkönnyítettétek.
Hisz nem lesz neki túl nehéz elviselni azt,
hogy egyre fogyóban van, ki szeretet ad.

Kun Magdolna