A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 20., csütörtök

Törékeny boldogság


Ajándékként kaptuk ezt a régen várt szerelmet,
nézd, pihekönnyű lelkében most megújul az élet.
Látod, megőrzöm értékét a legbensőbb tudattal,
hogy őszintén és szabadon szeresselek téged.

Mikor hozzád bújok néha egy-egy szoros ölelésre,
szorítsd jól a kezem, hajtsd vállamra fejed,
s akkor tudni fogod abból az apró rezdülésből,
hogy mindig egyes pillanatban nálam van a helyed.

Vigyázz erre a röpke szárnyú, tűnő szerelemre,
mert oly hamar szertefoszlik, mint a légben illant pára,
s ha már túl messzire szárnyal, soha nem jön vissza,
nem találunk többé elveszett nyomára.

A lebegő álom csak képzeletként szálló éjjeli pillangó,
miért sosem add cserébe az átélt valóságot,
mert hiába vív ki mély csodálatot ezüst szárnyaival,
legvégül halálra sebzi szelíd boldogságod…

Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Az utolsó versszak mélyen nyomot hagyott bennem!
    Szép, nagyon szép vers!
    Bizony az illuzió az az bárhogy takargatja az ember az nem a valóság...!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Erika!
    Az átélt és megélt valóság örök illat marad bennünk. Lehet álmokba rejtőzni és néha megtagadni a valóságot, de a simogató érintések szépségét a legcsodálatosabb álom sem pótolhatja. Köszönöm, hogy olvastál!

    VálaszTörlés