Szeretném, ha karjaidban érne el a végzet.
Mindegy lenne hol, és mindegy lenne mikor,
csak az lenne a fontos, hogy én induljak előbb,
aztán majd úgyis várnálak az égben valahol.
Sosem tudnám elviselni, ha nem lennél nekem,
mert nélküled mit sem érne az elfásuló élet,
hisz ellobbanó gyertyámnak te adod a lángot,
mely csak addig fénylik, míg ölelhetlek téged.
Valahogy enyhébbé válna az elbúcsúzás tőled,
ha érezném a melegséget ott a szíved fölött,
mely annyiszor vált szívemmel dübörgő ütemmé,
mikor vérünk áramlása túl magasba szökött.
Mennyi mindent jelent majd az a legutolsó csók,
mitől pihetollá válok és súlytalan lesz testem,
és mennyivel könnyebb lesz az- az utolsó sóhaj,
mi ajkadon marad egy végső köszönömmel.
Talán a sors kegyes angyala megengedi nekem,
hogy szárnyakat kapjak a legutolsó percben,
így suhanás közben még egyszer megsúghatom,
náladnál jobb embert soha nem ismertem.
Nem tudom, merre megyek, és merre keresselek,
de az, biztos, hogy végül úgyis megtalállak,
s akkor örök szikrát lobbant az a mindig élt tudat,
hogy együtt leszünk fényei a mennyei világnak.
Vers:Kun Magdolna
Mindegy lenne hol, és mindegy lenne mikor,
csak az lenne a fontos, hogy én induljak előbb,
aztán majd úgyis várnálak az égben valahol.
Sosem tudnám elviselni, ha nem lennél nekem,
mert nélküled mit sem érne az elfásuló élet,
hisz ellobbanó gyertyámnak te adod a lángot,
mely csak addig fénylik, míg ölelhetlek téged.
Valahogy enyhébbé válna az elbúcsúzás tőled,
ha érezném a melegséget ott a szíved fölött,
mely annyiszor vált szívemmel dübörgő ütemmé,
mikor vérünk áramlása túl magasba szökött.
Mennyi mindent jelent majd az a legutolsó csók,
mitől pihetollá válok és súlytalan lesz testem,
és mennyivel könnyebb lesz az- az utolsó sóhaj,
mi ajkadon marad egy végső köszönömmel.
Talán a sors kegyes angyala megengedi nekem,
hogy szárnyakat kapjak a legutolsó percben,
így suhanás közben még egyszer megsúghatom,
náladnál jobb embert soha nem ismertem.
Nem tudom, merre megyek, és merre keresselek,
de az, biztos, hogy végül úgyis megtalállak,
s akkor örök szikrát lobbant az a mindig élt tudat,
hogy együtt leszünk fényei a mennyei világnak.
Vers:Kun Magdolna
2009.02.12
Szép napot Drága Magdika !
VálaszTörlésMár hiányoztál !
Örülök , hogy megtaláltam ezt a gyönyörű helyet !Ez a blog teljesen Te vagy !
Köszönöm !
Szép vasárnapot Nektek !
Ölellek !
Mariann
Drága Mariann!
VálaszTörlésAnnyira örülök neked.Köszönöm, hogy itt vagy.
Szép vasárnapot kívánok én is.
Szeretettel ölellek.Magdi
Engem teljesen lenyűgözött ez a versed, Drága Magdika. Megbabonázva olvastalak újra meg újra...és most fejet hajtok előtted.
VálaszTörlésIgaz szeretettel ölellek: Daniela
Drága Dana!
VálaszTörlésKöszönöm szép szavaid és a szereteted!
Szeretettel ölellek én is.
Drága Magdikám!
VálaszTörlésSzavaid és érzéseid szépsége ismét lenyűgöz!
Olyan csoda ez, amit nem tudnak mások, csak Te!
Megnéztem a Ne sírj fiam és az Anya sírj klipeted, ezzel is teljesen elvarázsoltál.
Örülök, hogy nézhettem és olvashattam!
Szeretettel ölellek: hifimiki
Nagyon köszönöm kedves Miki a megtisztelő és szép szavakat. Szeretettel.Magdi
VálaszTörlésSzia Magdika! Szép estét !
VálaszTörlésMa a délutánomat "Veled" töltöttem !
Lélekemelő volt ! Köszönöm !
Csodálatos a blog !
A másikat is szerettem, de ez telitalálat !
Szép hetet kívánok Nektek !
Ölellek :Mariann
Drága Mariann!
VálaszTörlésNagyon köszönöm neked ezt a délutánt és azt a sok szeretetet, amit tőled kaptam idáig.
Szeretettel várlak máskor is. Ölellek.Magdi